14

Sziasztok!!! Lehet sokatokat sokként fog érni a dolog, de sajnos ez van. Ez a történet utolsó része. Tudom elég rövid lett, de sajnos ez a törit nem tudom tovább írni. Egyszerűen unom már és ihletem sincs. Ezt az egészet nem így terveztem ráadásul észre vettem, hogy nektek sem nyerte el annyira a tetszéseteket. Szóval úgy döntöttem, hogy ezt befejezem és bele kezdek egy teljesen újba ami különbözni fog az eddigiektől. Szerintem majd ha megcsinálom az új kinézetet rögtön sejteni fogjátok, hogy mire gondolok:D szóval nem kell megijedni mert nem tűnök el, sőt ahogy ismerem magam már holnap felteszem az első részt xD Egyébként nekem tetszik ennek a történetnek a befejezése. Pont jó ahogy van :)

CODYLIA MITCHELL

- Mi történt? - néztem Liamre aggódva mikor a lift hirtelen megállt. Szívem hevesebben kezdett el verni és reméltem nem az történt amire én gondoltam. Mert ha az akkor nekem végem van.
Idegesen Liam mellé léptem miközben Ő az egyik gombot nyomkodta amivel elvileg ki kellett volna nyílnia az ajtónak. De nem történt semmi, pedig kicsit sem óvatosan nyomkodta. Végül annyira ideges lett, hogy bele rúgott a lift ajtajába amitől a lámpa pislákolni kezdett. Megsemmisülten a hajamba túrtam és csúsztam le a hideg padlóra majd arcomat a tenyerembe temettem.
- Úgy látszik beragadtunk. - szólalt meg Liam és a keze ügyébe kerülő gombokat mind megnyomta. De, hogy minek azt nem tudom. Ha egyszer beragadt akkor egy vacak gomb nem fog minket kihúzni a bajból. Ugyan úgy itt fogunk ragadni órák hosszat amíg valakinek eszébe nem jutunk. Mondjuk szerintem elég hamar fel fog tűnni, hogy nem megy a lift, hisz mégis csak egy méregdrága szálloda ahova miliomosok járnak. - Hívok segítséget. - jutott az ötletébe és zsebébe nyúlt, hogy vegye elő a telefonját. És ezt mind úgy csinálta, hogy elfordult tőlem.
Pánik roham lett úrrá rajtam mint mindig amikor szűk helyen vagyok, egyedül. Nekem klausztrofóbiám van. És ez miatt nem is egyszer már orvosoknál kötöttem ki mert annyira bepánikoltam és nyugtatókra volt szükségem. Ilyenkor teljesen elveszítem a testem felett az uralmat. Hevesen szedem a levegőt, tördelem a kezem vagy az egész testem remeg és a hajam tépem, ráadásul még sírok is.
Még egész kicsi koromba jöttek rá a szüleim, hogy valami nincs rendben velem, mikor az oviban beragadtam a mosdóba. Annyira bepánikoltam, hogy eszméletemet veszítettem és pár napig kómában feküdtem a stressz miatt. Anya azóta mindig különösen vigyáz arra, hogy ne maradjak magam szűk helységekben. Ezért a lift mindig kilőve. Nem is értem, hogy most miért jöttem Liam után. Napok óta itt vagyunk, de eddig mindig képes voltam fellépcsőzni az ötödik emeletre. De akkor most miért nem lépcsőztem inkább? Talán azért mert valaki elvette az eszem már megint.
- Ki.akarok.innen.jutni. - mondtam akadozva és egész testemmel remegtem közben pedig patakokban folytak a könnyek az arcomról. Fogalmam sincs, hogy mikor éreztem magam utoljára ilyen állapotban. A fejem dübörgött és hallottam ahogyan a szívem hevesen ver. Csak ne veszítsem el az önuralmamat.

- Cody minden oké? - hallottam meg Liam ijedt hangját majd a másik pillanatban elém ugrott és leggugolt mellém és éreztem pillantását a testemen. Válaszolni nem tudtam mivel túl gyorsan szedtem a levegőt. - Mi van veled? Cody ne csináld ez. Válaszolj hallod!- éreztem ahogyan gyengéden megrázogat. Totál kész voltam. Nem volt erőm kinyitni a számat, pedig tudtára akartam adni, hogy mi van velem. Nem akarom, hogy miattan idegeskedjen. -Vegye már fel valaki azt a rohadt telefont. - ezt gondolom már nem nekem szánta. Éreztem, hogy elhúzódik tőlem és a telefonját nyomkodja. - Zayn? Codyval beragadtunk a lifte és pánik rohama van. Fogalmam sincs, mit csináljak vele. Nyugtassam meg? Klausztrofóbia? Oké, de siessetek. - azzal egy időben gyengéden az állam alá nyúlt és maga felé fordította a fejem és lágyan elkezdte simogatni az arcom.
- Cody hallasz? - kérdezte csendesen mire én bólintottam bizonytalanul. - Nincs semmi baj én itt vagyok. - suttogta majd magához húzott én pedig a mellkasába fúrtam a fejem és ott sírtam tovább miközben Ő a hátamat simogatta. Nem szólt semmit, csak dúdolgatott valamit, de rám megnyugvással volt. Percről percre jobban éreztem magam. A testem fokozottan nyugodott meg és már a levegőt sem zihálva vettem hanem normálisan. - Kijutunk innen, de ne gondolj rá. Én itt vagyok és számíthatsz rám. - suttogta és a hajamba puszilt amitől az egész testemben bizsergés futott végig.
Ez már biztos, hogy nem a klausztrofóbia miatt volt. Nem ez annál sokkal kellemesebb érzés. Tudjátok mi rá a legjobb szó?- A szerelem. Most jöttem rá Isten igazából arra, hogy mi ez az érzés ami napok óta bennem van mikor Liam mellett vagyok. Halálosan belé szerettem. Én hülye, hogy ezt eddig miért nem vettem észre. Hisz csak vissza kell gondolni és máris össze áll a kép.
Elhúzódtam tőle és kitöröltem a szemeimből a könnyet majd lesütöttem a szemem. Annyira ostobán éreztem magam. Lehet undorodik tőlem amiért ilyen állapotban kellett látni. Én is undorodnék saját magamtól.
- Jobban érzed magad? - kérdezte kedvesen és kifésült egy kósza hajszálat az arcomból. A keze ahol az arcomhoz ért égetett. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen tökéletes arcára néznem, mert nem bírnám.
- Igen, sokkal. Köszönöm, hogy segítettél. - hálálkodtam és rá néztem aminek az lett a következménye, hogy szemeink ismét találkoztak. Elvesztünk egymás pillantásába majd észrevettem, hogy szemei a számra vándoroltak úgy ahogy az enyémek is. Nem tehetek róla, de annyira hívogató ajkai voltak. Biztos fantasztikus érzés lehet úgy Isten igazából megcsókolni.
- Nagyon megijesztettél. - mondta még mindig az arcomat fürkészve. - Belehalnék ha valami komolyabb bajod esne. - tette még hozzá és észre vettem, hogy zavarban van. Az utolsó mondatától nagyon jó kedvem lett. Aggódott értem és fontos vagyok a számára. Talán Ő is érez irántam valamit? Ha jobban bele gondolok még igaz is lehet. Hisz ott volt az a bizonyos szájra puszi, meg aztán a mai nap is. Mindketten tudtuk, hogy ez egy randi volt, csak történetesen egyikünk sem vallotta be magának.
- Fontos vagyok a számodra? - kérdeztem és a kezeimet tördelve vártam a választ. Szájára egy széles mosoly húzódott.
- El sem tudnád képzelni, hogy mennyire. - válaszolta amitől nekem teljesen leblokkolt az agyam.
Egy hirtelen ötelttől vezérelve előre hajoltam majd megcsókoltam. De nem csak úgy, hogy a szám éppen, hogy csak hozzá ért hanem rendesen, érzésekkel. Azt akartam, hogy tudja meg mit is érzek iránta valójában. Tudtára akartam adni, hogy a világon Ő a mindenem és nélküle egy senki vagyok.
Éreztem ahogy kezeit gyengéden a derekamra csúsztassa majd közelebb húz magához és bele mosolyodik a csókunkba, de ezt mind úgy csinálta, hogy szájaink ne válljanak el egymástól. Eléggé nyilvánvaló lett számomra, hogy nem csak én vagyok érte megbolondulva, hanem Ő is értem.
- Szeretlek. - suttogtam mikor egy picit elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy a szeme közé tudjak nézni. Talán túl korai ezt még így kijelenteni, de engem személy szerint nem érdekel. Felvállalom az érzéseimet és ha kell az egész világnak szétkürtölöm. Nem érdekel, hogy ő a híres Liam Payne akiért milliók vannak megőrülve. Szeretem és ezen semmi nem tud változtatni. Még Jai és Luke sem!
- Tudom. - kuncogott fel és ismét egy lágy puszit nyomott az arcomra. - De én sokkal jobban szeretlek. - kacsintott egyet mire én játékosan kiöltöttem rá a nyelvem. - Csak könyörgöm többet ne ijessz meg ennyire. - komorodott el. Elhúztam a számat és az égnek emeltem a fejem.
- Klausztrofóbiám van. Akár hányszor szűk helyen vagyok egyedül, pánikroham lesz rajtam úrrá. Ha nem tudnak időben megnyugtatni akkor kómába esek. - meséltem, Ő pedig ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Majd mikor szétváltunk megölelt és ismét elkezdte a hátamat simogatni.
- Miért nem mondtad? Cody komolyabb bajod is eshetett volna, ha Zayn nem világosít fel a telefonban, hogy mi van veled. Én magamtól nem jöttem volna rá. Azt hittem, hogy csak hülyéskedsz azzal, hogy nem szólsz hozzám és az borított ki, hogy velem kell lenned ki tudja meddig bezárva. - nézett a szemem közé komolya. Lesütöttem a szemem. Igaza volt. Rég el kellett volna mondanom nekik.
- Hé, én sem tudtam róla, hogy neked kanálfóbiád van. - mondtam szemrehányóan. Ebben viszont nekem volt igazam. Nekem sem mondta el Ő, hogy fél a kanalaktól.
- Az más. - intett le egyszerűen. - Én nem pánikolok be tőle és veszítem el az önuralmamat. - tette még hozzá. Azt hiszem értem, hogy miért nevezték el Őt Daddy Directionnak.
- Igenis főnök. Legközelebb mindenről beszámolok. Még arról is, hogy mikor van meg a havi vérzésem. - mondtam vigyorogva mire Liam rosszállóan a fejét csóválta. Úgysem haragszik rám, csak pusztán nem akarja, hogy bajom essen. Hát nem édes?
- Ez nem vicces. - csóválta a fejét, de észre vettem, hogy a szája sarkában megjelent egy bújkáló mosoly. - Ha a barátnőm akarsz lenni akkor mindent el kell egymásnak mondanunk. - szemeim felcsillantak a gyomromban lévő pillangók pedig életre keltek. Ugye nem hallottam félre? Azt akarja, hogy a barátnője legyek. Én! Talán még örülök is neki, hogy beszorultunk ebbe a liftbe. Így legalább mindent meg tudunk beszélni.
- Te azt akarad, hogy a barátnőd legyek? - kérdeztem félénken, mire Ő ismét megához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Nem akarom... ugyanis már az vagy. - mondta vigyorogva mikor elváltak az ajkaink.
Épp válaszolni akartam mikor hirtelen megindult a lift és végre kinyitódott az ajtó. Őszintén megmondva még várhattok volna vele mert szívesen lettem volna még bezárva Liammel.

- A frászt hoztátok ránk. - állítottak rögtön nekünk a srácok, Louis pedig a nyakamba ugrott. Váratlanul ért a dolog, de azért hagytam neki, hogy ölelgessen.
- Nem gondoltam komolyan azt, hogy nem vagy a barátom. Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled. - engedett el én pedig barátságosan rá mosolyogtam. Komolyan sem gondoltam amit mondott. Tudom nagyon jól, hogy milyen természete szóval hozzá vagyok már szokva.
- El a kezekkel a barátnőmtől. - Liam gyengéden a derekamra rakta a kezét és úgy húzott magához majd egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.
Kár, hogy pont most nem volt itt egy fényképész sem, mivel Harry, Zayn, Louis és Niall arcát szívesen megmutattam volna az unokáimnak is.
- Mit mondtál? Bocs, félre hallottam. - rázta meg a fejét Harry és megpiszkálta a fülét.
- Te is azt hallottad, hogy a barátnőjének szólította Codyt? - kérdezte csodálkozva Niall miközben Harryre nézett.
- Srácok, nyugi jó a hallásotok. Tényleg a barátnőmként szólítottam ugyanis...összejöttünk. - válaszolta Liam, mire a négy srác álla a padlót fogta.
- Ez most komoly? De mikor? - kérdezte zavartan Zayn.
- Hah tudtam én, hogy ma randizni mentek. - csapta össze a kezét vigyorogva Louis arcán pedig diadalittas mosoly terült szét. - Louis Tomlinsot nem lehet olyan könnyen átverni.
Liammel egymásra néztünk majd elmosolyodtunk. Annyira hihetetlen ez az egész dolog...

13

Sziasztok. Mivel ágyat fogtam ugyanis beteg lettem úgy döntöttem h ma felteszem a friss részt:) remélem kapok pár komit és akkor már holnap hozom a friss részt. És elkezdtem gondolkozni egy új törin amit persze csak akkor rakok fel ha ennek a végére érek. Ezzel kapcsolatban pedig rakok ki egy szavazást és örülnék neki ha sokan szavaznátok :D addig is komizniiii

LIAM PAYNE

Mikor kellő képpen megnyugodtam vissza mentem a lakosztályunkra és amilyen gyorsan csak tudtam átvetkőztem. Utálom a kanalakat és szó szerint irrtózok tőlük. Annyira ocsmány dolgok, ráadásul alig pár perce rá esett a farmeromra és hozzá ért a bőrömhöz. Ez nálam felér egy kínzással. Most megint fürödhetek le és égethetem el a nadrágomat, mert én azt még egyszer fel nem veszem, az biztos. Sőt még hozzá sem érek. Majd szólok valakinek, hogy tüntesse el.
Viszont ha úgy vesszük talán mégsem volt annyira rossz, hogy rám esett. Hisz így legalább megtudtam, hogy Cody titkon nagyon is bír. Amióta ismerem még soha nem láttam ennyire zavarba. Szegénykém teljesen elszólta magát, mivel még a vaknak is feltűnne, hogy titkon kedvel. Tudom gonosz dolog, de nagyon élvezem ahogyan próbálja magába folytani az érzéseit. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja. Egyszer úgyis kifakad és bevallja, hogy nagyon is érez irántam valamit.
Átvetkőztem és jó erősen lesíkáltam magam, gondoltam a hallban megvárom Codyt és indulunk a városba gyalog. Egy kis séta nem árt és így legalább kellő képpen meg tudunk nézni mindent. Paul eleinte nem akart bele menni, hogy csak így ketten elmegyünk, de sikerült rászednem. Hát igen a kiskutya szemeimnek senki nem tud ellenálni-na jó, talán Cody.
A helységbe érve rögtön megpillantottam Codyt miközben Harryvel és Zaynel beszélgetett, Niall pedig a TV-t bámulta közben pedig chipset tömött a szájába.

- Na, megnyugodtál végre? - fordult felém barátságosan Cody én meg szégyenlősen bólintottam egy aprót. Annyira ciki, hogy megtudta azt, hogy kanálfóbiám van. Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen kedves mert tényleg együttérez velem. Vagy pedig csak tetteti közben pedig kinevet. Codynál semmit nem lehet biztosra tudni.
Nyitódott az ajtó és megjelent az ajtóban Louis és még mindig magához szorította azt az ostoba répáját. Csak azért sem nézett rám. Persze most tetteti, hogy haragszik rám mert végig sértettem. Könyörgöm csak egy picit lett tejszínhabos az a vacak répája.
- Látom megfürdetted a répádat. - nézett rá vigyorogva Cody, ám Louis csak sértődötten megállt a szoba közepén és felhúzta az orrát.
- Nem beszélek veled. - mondta hetykén és megsimogatta a plüss répa tetejét. Tessék mindjárt kezd cirkuszolni. - És többet nem vagy a barátom. Beszélj csak Liammel úgyis neki adsz mindig igazat.
- Te jó ég Louis. - csapta homlokon magát Cody és megsemmisülten a fejét csóválta. - Mit is mondtatok hány éves? - fordult Harryék felé.
- Hát állítása szerint 22 lesz Decemberben, de én nem akarom elhinni. - válaszolta Zayn majd próbált kivenni Niall chipses zacskójából, de az ír srác erősen a kezére vágott ezért gyorsan vissza húzta a kezét durcásan.
- Én sem. Szerintem megállt a fejlődésben 10 éves korában. - vigyorogta fejcsóválva Cody. Van benne valami. A bandából Louis a legidősebb, de agyilag a legfiatalabb. Annyira gyerek felfogása van, hogy sokszor már nekem fáj.
- Persze még Ti is neki adtok igaza. Kérdem én mi lenne akkor, ha agyon dobáltam volna Liamet kanalakkal. Tuti, hogy akkor is én lennék a rossz és így is én vagyok a fekete bárány. Pedig Liam kezdte az egészet. Ő tejszínhabozta össze szegény Répapát. - mondta felháborodva Louis. Most komolyan veszekedni akar egy ilyen hülyeség miatt? Semmi jelentősége nincs. De azt ne várja el tőlem, hogy kérjek bocsánatot, mert nem fogok. Tejszínhabos lett a répája, Ő meg rám borított egy kanalat.
- Rám borítottál egy kanalat! Nekem kanálfóbiám van! A Te hülye répádnak pedig semmi baja nem lett, de én sokkos állapotba kerültem. - álltam fel a kanapéról és farkasszemet néztünk.
- Kérj bocsánatot! - sziszegte a fogai között Louis és az arcom elé nyomta a répáját.
- Nem fogok bocsánatot kérni egy répától. - vágtam vissza mérgesen és összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Nem fogok bolondot csinálni magamból. Persze majd egy élettelen tárgyhoz fogok beszélni.
- Már pedig fogsz! Megbántottad!
- Én hozzám pedig hozzám ért egy kanál.
- ELÉG! - kiáltotta el magát Cody mi pedig mind a ketten rá kaptuk a tekintetünket. - Béküljetek ki és kész.
- Nem. - mondtam egyszerre Louissal.
- Kérjen bocsánatot. - válaszolta Louis és rám bökött.
- Kérj bocsánatot Te. - mondtam.
- Inkább beszéljétek meg és döntsétek el, hogy kinek van igaza. - ajánlotta fel Cody majd kényelmesen leült a kanapéra és várta a végeredményt. Soha nem veszekedtem még Louissal, szóval tiszta fura ez az egész. Testvéremként szeretem az összes srácot.
- Elég érdekes helyzet ugyanis mindig Liam szokta megoldani a problémákat ha veszekedni szoktunk. - túrt a hajába Harry. - De most Daddy Direction a veszekedés egyik kirobbantója szóval...
- Le szarom. Egyikőtöknek sincs igaza és olyanok vagytok mint az ovisok. - pattant fel hirtelen Cody majd elkapta a karomat és elkezdett kifelé húzni az ajtón. Meglepetésként ért az érintése, de szó nélkül követtem.
- Tiltakozom! - hallottam még utoljára Louis kiabálását, de mielőtt szólhattam volna, Cody mérgesen becsukta utánunk az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtuk elhagytuk a szállodát. Mikor az épület elé értünk éreztem, hogy az emberek megbámulnak ezért gyorsan a fejemre húztam a kapucnimot. Ma úgy akarom végig járni New Yorkot, hogy senki nem állít meg aláírásért meg fotóért.  Egy nyugis napot akarok azzal a lánnyal akibe titkon szerelmes vagyok és jól akarok szórakozni Vele.
- Indulhatunk? - fordultam felé mosolyogva és csodák csodájára Ő is a fejére húzta a kapucniját. Nem értettem a műveletét mivel semmi logikusat nem láttam benne. - Öhm Cody neked nem kell kapucnit viselned. Téged senki nem ismer meg, míg engem igen.
- Tudom, csak szerintem hülyén néznénk ki, hogy rajtad van, rajtam pedig nincs. Így pedig mind a ketten hülyén nézünk ki. - válaszolta mosolyogva majd sétálni kezdtünk.
Sorra haladtunk el New York nevezettességei mellett közben pedig csomó képeket készítettünk és beszélgettünk. Apró, jelentéktelen témákról beszéltünk, de számomra kincset érők voltak. Ugyanis minél jobban megismertem Cody személyiségét. Olyan lány sétált mellettem akire mindig is vágytam. Ha kellett meg tudott nevetettni, de ha valami komoly dologról van szó el tud komorodni. Észrevettem, hogy mikor teljes szívéből mosolyog csillognak a szemei. És akár hányszor észreveszi, hogy nézem halvány piros foltocskák jelennek meg az arcán.
Délután folyamán a Central Park felé vettük az irányt, Cody kérésére mivel mindig is el akart ide jönni korizni. Kérését gondolkodás nélkül teljesítettem majd pár pillanat múlva mind kettőnk lábán görkori volt.
- Tudod soha nem hittem volna, hogy Te ennyire el tudsz lazulni. - mondta miközben lassan gurultunk a járdán közben pedig a tájban gyönyörködtünk. Érdeklődve fordultam felé mivel nem értettem amit mond.
- Merthogy? - kérdeztem kíváncsian és lassítottam a tempón, hogy értsem meg. Miért nem tudok én ellazulni? Hisz minden hülyeségben benne vagyok. Attól pedig, hogy nem iszok szerintem még én is ugyan úgy el tudok lazulni.
- Hát ott volt az mikor az ágyadon ugráltam és gitároztam, vagy az mikor Londonban elszöktem Te pedig tökre kibuktál. Pedig szerintem jó móka volt. - válaszolta, de nem nézett rám hanem az utat kémlelte. Először nem válaszoltam hanem csak magamban gondolkoztam. Őszintén megmondva akkor még úgy gondoltam rá mint egy gyerekre akire vigyáznom kell. - De ez mind megváltozott. Rájöttem, hogy veled sokkal jobban szeretek lógni mint a régi barátaimmal. Te olyannak szeretsz amilyen vagyok és ehhez még csak drogoznom sem kell. - felé fordultam és láttam ahogyan őszintén mosolyog. Jól estek a szavai. Nagyon is jól. Ezek szerint arra akart kilyukadni, hogy nekem köszönheti azt, hogy megváltozott.
- Szóval szerinted én szeretlek? - kérdeztem egy ravasz mosoly kíséretében aminek az lett a következménye, hogy elveszítette az egyensúlyát és szétterült az úton. Ezzel az egésszel nem is lenne gond, ha engem nem húzott volna magával.

Pár pillanat múlva röhögve fetrengtünk a földön és egyikünk sem tudott feltápászkodni az útról. Mikor felültem a kezemet nyújtottam Codynak, de mikor felálltunk volna valaki a torka szakadtából a nevemet üvöltötte. A francba lecsúszott a fejemről a kapucni.
- Tudtam, tudtam. - ugrándozott előttünk egy fekete hosszú hajú lány közben pedig torka szakadtából üvöltözött. Remek. Egy újabb rajongó. De most nem fogom engedni, hogy tönkre tegyék életem legjobb napját.  - Úgy tudtam, ha maradok találozni fogok veled. Mondtam anyámnak, hogy lehetetlen az, hogy egész héten a szállodában fogsz ülni. És igazam lett. - kiabálta majd a nyakamba ugrott, de én amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle és sajnálkozva Codyra néztem aki csak mellettem állt zavartan. Kellemetlenül érezte magát miattam. Én is így érezném magam ha valaki csak úgy a nyakába ugorna.
- Öhm örülök a találkozásnak, de mi megyünk is. - próbáltam lerázni a lányt és Cody keze után nyúltam, de a csaj az utunkat állt és gyilkosan végig mérte Codyt.
- Te hazudtál. Azt hiszed, hogy nem ismerlek meg? Én vagyok az a lány akinek a dedikáláson azt mondtad, hogy Te vagy a banda új dobosa mivel Josh eltörte a lábát. És ez nem igaz, mivel Josh most is itt volt a koncerten. - böködte Cody mellkasát idegesen közben pedig vicsorgott a foga alatt. Elég félelmetesen nézett ki. Viszont így ha jobban megnézem, tényleg Ő az a lány akivel Londonban is találkoztunk. Már akkor sem volt szinpatikus. Senki nem beszélhet ilyen hangnemben Codyval.
- És akkor mi van? - kérdezte unottan Cody, de a lány teljesen kifordult önmagából.
- Szállj le Liamről ugyanis Ő az enyém! - sziszegte gyilkos hangnemben és olyan volt mintha én ott sem lennék. Milyen jó, hogy úgy viselkedik velem mintha egy báb lennék. - Remélem érthetően fogalmaztam. És most kérhetek egy fotót. - fordult ismét felém.
- Sajnálom, de ma szabadnapom van és szeretnék pihenni. - kosaraztam ki kicsit sem kedvesen mire az Ő szája legörbült. Nem szeretem ha egy rajongóm szomorú, de most nem tud zavarni.
- Akkor csak kövess Twitteren. A nevem Liam's Angel. - hadarta tovább, de én ismét karon ragadtam Codyt és gyorsan magára hagytuk az őrült, dilis lányt.
- Sajnálom. - fordultam Cody felé mikor már visszafelé mentünk a szállodába. Nem hittem volna, hogy egy rajongó így el tudja cseszni a hangulatomat. Ráadásul azóta Cody is annyira szótlan lett. - Esküszöm többet ilyen nem fordul elő. Remélem azért még eljössz velem valahová. - nem válaszolt hanem csak megnyomta a lift hívó gombját. Szóval megharagudott és többet nem kér belőlem amit meg is értek. Kinek kellene már egy szupersztár pasi akinek az életét a rajongók határozzák meg. Akár hogy is nézzük ez a lány most szó szerint megfenyegette Őt.
- Egy feltétellel. - fordult felém egy bújkáló mosoly kíséretében pont akkor mikor a lift ajta kinyílt mi pedig ketten beléptünk. - Ha én lehetek Liam's Angel. - mondta vigyorogva én pedig megkönnyebülten sóhajtottam.
- Nem haragudtál meg?
- Engem egy kiscsaj nem tud elrémíteni. Jól szórakoztam veled és szívesen elmennék még máshová is. - mondta kedvesen nekem pedig egy remek ötletem támadt.
- Ez úgy érted, hogy szívesen eljönnél velem rand...- nyögtem ki nagy nehezen mikor a lift váratlanul megállt és nem mozdult többet...

12

Sziasztoook. Mivel tegnap elég sok komit kaptam ezért gondolkodás nélkül feltettem a kövi részt :D remélem elnyeri a tetszéseteket :))))

CODYLIA MITCHELL

Reggel a Nap sugarai ébresztettek amitől Mellbourne jutott eszembe. Azért elég kemény, hogy szinte már alig gondolok arra, hogy haza akarok menni. Valahogy most minden olyan tökéletes az életemben. De azért egy kicsit hiányzik az otthonom is, ugyanis már szívesen szörföznék egy jót Lukkal és Jaiel. Apropó az ikrek. Napok óta nem hívtak és én sem hívom őket. Szerintem megharagudtak rám mikor utoljára beszéltünk.
De nem érdekel. Ezerszer jobb fejek náluk a srácok. Ők legalább úgy szeretnek amilyen vagyok és nem akarnak olyanná átformálni amilyenek Ők.
Oldalra fordítottam a fejem és szembe találtam magam Liam alvó arcával. Békésen szuszogott közben pedig egy párnát szorított magához. Annyira édes volt, hogy legszívesebben hozzá bújtam volna és egy lágy puszival ébresztettem volna fel. De az tönkre vágná az egómat. Akár, hogy is szeretem, imádom még mindig csesztetni. Vajon Ő, hogy érezhet irántam? Szerintem utál és még mindig csak egy gyerekként tekint rám, még akkor is ha néhány napja a számra adott egy puszit.

A számra egy ördögi vigyor húzódott majd lassan kimásztam az ágyból és próbáltam nem nagyon mozogni nehogy felébresszem. Én még mindig nem felejtettem el, hogy pár napja nyakon öntött vízzel csak azért, hogy felébresszen. Szóval most rajtam a sor, hogy visszadjam neki.
Mikor kimásztam az ágyból nesztelen léptekkel indultam el a fürdőszoba felé és engedtem jég hideg vizet a fogmosópoharamba. Aztán mikor kész lettem ugyan olyan halkan mentem vissza a szobába mint ahogy kijöttem. Az ágy felé érve pedig egy határozott mozdulattal Liam arcára borítottam a pohár tartalmát.
Szemeit rögtön kinyitotta majd hirtelen felállt és letörölte az arcáról a vizet és gyilkos tekintettel végig mért.
- Én a helyedben most menekülnék! - mutogatott felém a mutatóújjával majd mielőtt elmenekülhettem volna hirtelen elkapta a derekamat és megint a hátán kötöttem ki. Őszintén megmondva most tényleg betojtam mert fogalmam sincs, hogy mi jár a fejébe.
- Liam tegyél le. Esküszöm többet nem öntelek nyakon vízzel csak tegyél le. - kiabáltam miközben ő elindult velem a szoba vége felé. - Oké, sajnálom!.
- Á, szóval már sajnálod? - kérdezte és benyitott a fürdőszobába majd a zuhanyzót vette célpontba és mikor oda ért belépett majd letett a hideg csempére. - Késő bánat. - vont vállat vigyorogva és megnyitotta a vizet.
Pár másodperc múlva hideg víz csurgott az egész testem ugyan úgy ahogy rajta is. Ez most tényleg szívás. Honnan vannak neki ilyen ötletei. Talán tényleg rossz hatással vagyok az emberekre, de legfőbb Rá. Amikor Londonba érkeztem, Liam egy csöndes srác volt aki állandóan parancsolgatott és Ő volt a főnök. Most meg a szöges ellentéte.
- Te nem vagy normális. - mondtam elképedve miközben egy vizes hajszálat kifésültem az arcomból. - De most Te is tiszta víz vagy. - mondtam elégedetten mikor végig néztem rajta. Nem úgy nézett ki mint aki nagyon megbánta ezt az akcióját.
- Még ígyis én jártam jól. - vigyorogta és a melleimre bökött mire én rögtön oda kaptam a fejem az arcom pedig lángba borult. Ugyanis pont egy fehér top volt rajtam, melltartó nélkül. Kezeimet rögtön a melleim elé raktam majd amilyen gyorsan csak tudtam egy törülközőért nyúltam. Életem legcikisebb helyzetet...

///

Mikor kellő képpen megszáradtam és átvetkőztem úgy döntöttem, hogy csatlakozok a srácokhoz a reggelire. A szálloda éttermében rögtön megpillantottam őket miközben bőszen reggeliznek. Gyorsan leültem Louis és Harry közé, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy Liamnek milyen jó kedve van. Hát persze, hisz tökéletes belátást nyert a melleimre.
- Oh Cody elfelejtettem szólni, hogy ma reggeli után ha van kedved körbe nézhetnénk a városban. - emelte rám a tekintetét Liam az én szemeim felragyogtak és gondolkodás nélkül bólintottam. Kettesben egész nap Liammel New Yorkban. Csábítóan hangzik.
- Ti most randizni mentek? - kérdezte csodálkozva a mellettem ülő Louis.
- MI? - kérdeztük egyszerre Liammel és megnyugodtam, hogy nem csak az én arcom paprika vörös.
- Most mondtad azt, hogy elmehetnétek a városba. És nem úgy hangzott mintha minket is meghívtál volna. - nyomta tovább a témát Louis. Nem is tudtam, hogy Louisnak ennyire vág az esze. - Azért ha esküvőtök lesz arra meghívtok ugye? - esküszöm én bele nyomom a fejét az előtte heverő tejszínes palacsintájába.
- Nézz ide Louis mi van a kezembe? - kérdezte Liam és felmutatott egy plüsst aminek répa formája volt. - Ugye nem akarod, hogy szegény pici répácska a Szabadság Szobor tetején kössön ki?
- Meg ne próbáld Payne. - emelte fel a mutatóújját fenyegetően a tulajdonos, kék szemei pedig szikrákat szórtak. - Már rég ki kellett volna herélnem Téged.
- Úgy látom éhes. - húzta tovább az agyát Liam és össze tejszínhabozta a plüsst mire Louis fájdalmasan felsikított. Ami pedig a legjobb, hogy Harry, Zayn és Niall pedig csak nézte az eseményeket.
- Nem szereti a tejszínhabot. - kiabálta idegesen Louis és mikor Liam ismét össze akarta volna tejeszínhabozni Louis répáját az ideges srác hirtelen Liam felé ugrott, de túl heves volt mivel magával rántotta az egész előtte heverő tányért és evőezközöket, majd a másik pillanatban Liam szörnyülködve nézett a nadrágjára és gyorsan szedte a levegőt. Fogalmam se volt róla, hogy mi üthetett belé.
- Azonnal. Vegye. Le. Róla. VALAKI!- odítozott én pedig felálltam a helyemről és jobbnak gondoltam ha magam győződök meg róla, hogy mi baja lett. De mikor a széke mellé értem semmi különöset, nem vettem észre. Csak egy kanál volt a lábán, semmi több.
- Mi bajod van? - néztem rá csodálkozva majd Zayn is mellém állt, majd a másik pillanatban levette Liam lábáról a kanalat és unottan felmutatta.
- Kanál. - mondta és egy ügyes mozdulattal az asztal közepére dobta. Oké elveszítettem a fonalat. Liamnek mi baja van egy kanállal?

- És akkor mi van? - néztem rá tanácstalanul és egy értelmes választ vártam. - Egy ártatlan kanál.
- ÁRTATLAN? - ordított a képembe Liam. - Most le kell fertőtlenítenem magam. Te Jó Ég mi van akkor ha fertőző? - kapta a szája elé a kezét komolyan én belőlem pedig egyszerre tört fel a röhögés. Ezt ha nem látom a saját szememmel esküszöm nem hinném el, hogy Liamet ennyire kiborítja egy kanál.
- Na jó, ez már nem vicces. - szóltam rá ugyanis minél jobban hátrált az ajtó felé. - Gyere vissza és egyél.
- Én oda vissza nem megyek. Még rám támadnak azok az ocsmány dolgok. - csóválta a fejét úgy mint egy kisgyerek.
- Könyörgöm mondja már el valaki, hogy ilyenkor mi baja van? - néztem rá tanácstalanul a maradék három srácra ugyanis Louis nem volt beszámítható állapotban mivel a plüss répáját magához szorította és simogatta közben pedig motyogott valamit az orra alatt.
- Liamnek kanálfóbiája van. - mondta egyszerűen Harry én pedig úgy néztem rá mint egy nem normálisra. Életemben nem hallottam még ekkora hülyeséget. - Soha nem eszik kanállal mivel szerinte tele vannak bacilusokkal.
- Én akkor ezt még miért nem vettem észre?
- Hm, jó kérdés. Pedig szerintem elég feltűnő jelenség ha valaki nem eszik kanállal. - válaszolta Zayn és kényelmesen hátra dőlt a székén.
- És még milyen idegesítő tud lenni, mikor elmegyünk egy cukrászdába és rendelük egy fagyi poharat amit Ő villával eszik. - meredt maga elé Niall én pedig magam elé képzeletem ahogyan egy fagyit villával eszi. Mikor ismét vissza tértem a jelenbe szemeim újra Liamre vándoroltak aki még mindig az ajtónál állt közben pedig a cipőjét kémlelte. Talán zavarban van? Mégis mitől, hisz semmi szégyen nincs benne ha valaki fél valamitől.
Gondoltam egyet és felálltam majd elindultam felé. Nem nézett rám hanem még mindig a cipőjét kémlelte lesütött szemmel.
- Minden rendben? - kérdeztem óvatosan és gyengéden megsimogattam a kezét. Annyira puha bőre volt. Tényleg elég szarul nézett ki.
- Gondolom most már így nem is akarsz eljönni velem a városba. - motyogta az orra alatt bánatosan.
- Miért nem?
- Biztos totál gyagyásnak nézel amiért félek a kanalaktól. - suttogta én pedig barátságosan az álla alá nyúltam és lassan felemeltem a fejét, hogy tudjak a szemébe nézni.
- Engem nem érdekel, hogy félsz a kanalaktól. Elfogadlak olynnak amilyen vagy és én tökre bírlak.  - mondtam vigyorogva és végre Ő is elmosolyodott. - Ha kell akkor ma a hajadnál fogva ráncigállak ki és úgy fogunk végig sétálni a városon.
- Komolyan bírsz? - kérdezte csillogó tekintettel mire én zavarba jöttem.
- Én mondtam ilyet? - csináltam úgy mintha nem tudnám, hogy miről beszél. Nem buktathatom le magamat.
- Aha, az előbb. - vágta rá rögtön közben pedig sejtelmesen mosolygott.
- Nem emlékszek. - hazudtam közben pedig mindenhova néztem, csak Rá nem. Valaki mentsen ki ebből a helyzetből.
Ám szerencsére pont akkor ment el mellettünk Louis, de megtorpant és felén fordult. Persze még mindig a répáját ölelgette mint egy kisgyerek.
- Már pedig akkor is randizni mentek. - öltötte ki a nyelvét. Liam megforgatta a szemeit és inkább nem szólt semmit.
- Ha nem fogod be akkor pár pillanat múlva már csak plüss répáid maradnak, mert az eredetiket szétrúgom. - fenyegettem meg, mire Louis nyikkant egyet majd amilyen gyorsan csak tudott lelépett. Liammel egyszerre tört fel belőlünk a nevetés és úgy mentünk vissza a szobába.

11

Sziasztok. Itt a friss rész és nagyon szépen köszönöm a komikat :D elég sok üzenetet kaptam az utóbbi időben mivel sokan nem tudják vissza olvasni az előző törijeimet. Nos a megoldás könnyű ugyanis a blogarchívumba vissza tudjátok olvasni sorba :) remélem tudtam segíteni :P

CODYLIA MITCHELL

Először is valaki világosítson fel, hogy mi van velem. Komolyan mondom nem ismerek önmagamra. Én soha az életben nem szoktam csak úgy fiúkat puszilgatni még akkor sem ha hálás voltam nekik valamiért. És ha véletlenül mégis megpusziltam valakit az olyan személy volt aki iránt nem fűzött semmiféle érzelem.
Igen és itt jön a gond. Megpusziltam Liamet és azt bántam, hogy nem a száját vettem célpontba. Olyan érzések kerítettek hatalmukba amiket eddig én még soha nem éreztem. Talán azért mert eddig még soha nem voltam igazán szerelmes. Tudom azt mondtam, hogy Luke és én köztem mindig volt valami fura dolog, de én azt nem mondanám szerelemnek. Attól még, hogy csókolóztam vele nem azt jelenti, hogy éreztem is iránta valamit. De Liam az teljesen más. Nagyon bírom és még tetszik is már az első naptól. Csak eddig nem mertem bevallani magamnak mivel minden áron haza akartam menni.

///

- Tudom utálod a stúdiókat, de ma tényleg muszáj velünk jönnöd. - jött be Liam a szobámba mikor én reggel felkeltem és épp azon voltam, hogy megnézzem őket. Ugyanis kaptam saját szobát...vagyis inkább lakosztályt. Komolyan mondom irigylem az életüket. Minden kívánságomat teljesítik pedig nem is vagyok híres sztár mint Ők.
- Semmi gond. Legalább valamit láthatok a városból. - vontam vállat vigyorogva. Régebben tuti összevesztem volna vele és kicsaptam volna egy jó nagy hisztit, hogy én nem akarok velük menni, de ez most megváltozott. Ennyivel tartozok neki, hisz mégis csak elhozott magukkal New Yorkba. Meg aztán már semmi kedvem, keresztbe tenni neki. Ahhoz már túlságosan megkedveltem.

///

Én meg még azt hittem, hogy a londoni stadionnál nincs nagyobb. Tévedtem ugyanis ez kétszer akkora ráadásul tele van egy csomó hírességgel. Ugyanis a New Yorkba utazás célja igazából a Kid's Choice Award's volt ahol fellépők voltak. Eléggé fontos volt számukra szóval most biztos, hogy nem fogok bajt csinálni. Ráadásul a gála ma este van szóval ez az utolsó próbájuk előtte.
- Remélem most nem akarsz edzést tartani a számunkra. - állt mellém Louis miközben én a színpadot bámultam. Tudom mire célzott. Alig párj napja mikor épp próbáltak én nem akartam végig nézni és minden áron el akartam szökni, de Ők mindig elkaptak.
- Most, hogy így mondod...-kezdtem el húzni az agyát, mire Ő nyelt egy hatalmasat, de mikor észre vette, hogy vigyorgok kiöltötte rám a nyelvét.
Válasz helyett gondoltam körül nézek egy kicsit, hisz lehet többet soha nem fogok járni egy ekkora stadionba. Ám néhány lépés után megtorpantam mikor észre vettem egy dobot. Gondolkodás nélkül irányt változtattam majd néhány másodperc múlva máris kezemben volt az ütő és ami az eszembe jutott dobolni kezdtem. Őszintén megmondva mindig titkos vágyam volt, hogy egyszer én leszek egy vagány banda dobosa. Csak eddig soha nem volt bátorságom, hogy elmenjek valamilyen meghallgatásra.

- Ügyes. - valaki a hátam mögött elkezdett tapsolni én pedig ilyedten dobtam el az ütőket a kezemből majd álltam fel és fordultam a jövevény felé. Barna tüsis haja volt hozzá illő barna szemekkel.  Valahol már tuti láttam az arcát. De hol? - Nagyon klasszul játszol.
- Öhm köszönöm.- túrtam bele zavartan a hajamba és elkezdtem a cipőmet kémlelni. Amilyen szerencsétlen vagyok még el is vörösödtem. Basszus ezt a cikit.
- Nem láttalak még erre fele...Fellépő vagy, vagy jelölt is? - most komolyan azt hiszi, hogy én sztár vagyok? Jó lenne.
- Egyik sem. - csóváltam meg a fejem vigyorogva mire az Ő szemei kitágultak. - A One Direction barátja vagyok és megengedték, hogy eljöjjek velük.
- Hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.
- Cody Mitchell. - válaszoltam. - És téged?
- Logan Henderson a Big Time Rushból. - mondta mire én fejbe csaptam magam. Hát persze aztért volt olyan ismerős az arca mivel láttam már Őt a TV-ben. - Dobolsz valahol, vagy csak magadnak otthon?
- Csak magamnak.
- Tehetséges vagy, de komolyan. Én a helyedben tuti belépnék valamilyen bandába. - mért végig én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Engem eddig még senki nem dícsért meg. Jó senki nem is tudja, hogy dobolok, de akkor is jól esik amit mond.
- Az nem olyan egyszerű...
- Logan idő van. - jött egy szőkésbarna hajú srác majd Logan szomorúan intett egyet és elment. Érdekes beszélgetés volt nem mondom. Az biztos mostantól először körülnézek mikor dobolni kezdek. Persze ennek az egésznek úgysem lesz semmi jelentősége. Nekik biztos nincs szükségük egy magamfajta amatőr dobosra. Lehet most jót nevet rajtam, hogy milyen béna vagyok.

///

Az ágyamon ültem és laptoppoztam ugyanis a srácok a gálára készülődtek. Sajnos oda most nem vihetnek magukkal mivel utána még egy zárt körű bulin is részt vesznek. Szóval egész este az ablakból fogom bámulni a Szabadság Szobrot. Élvezetes időtöltés lesz, de megígértem magamnak, hogy nem keveredek bajba. És ezt csak úgy tudom betartani ha lefoglalom magam. Ami elég nehéz ugyanis nem tudok sokáig egyhelyben maradni.
A telefonom pittyegése zökkentett ki a gondolkodásból. Utána nyúltam és észre vettem, hogy egy üzenetem jött még pedig Louistól, hogy rögtön menjek átt hozzájuk. Vajon mit akarhatnak már megint?
Nagy nehezen feltápászkodtam majd elindultam a szobájuk felé. Még szerencse, hogy közel volt hozzám. Mikor beléptem az össze srác ott volt és már indulásra készen.
- Mi van? - kérdeztem majd majd néhány másodperc múlva Louis kezembe nyomta Luxot. Elég érdekes fejet vághattam mikor a kezembe nyomta ugyanis fogalmam sincs, hogy mit akar a kislánnyal.
- Probléma megoldva. -csapta össze a kezét Louis majd örömmel leült a kanapéra és feltette a lábait az asztalra. Semmit nem értettem abból amit mond. Mégis milyen probléma van azzal megoldva, hogy a kezembe adta Luxot?
- Neked az volt a nagy ötleted, hogy Luxot Codyra bízod? - kérdezte Harry Louistól aki bólintott egyet.
- Hogy mi? Lemaradtam. - kapkodtam a fejem.
- Lou is jön velünk ma este és nincs kire bíznia Luxot ezért megkért minket, hogy találjunk ki valamit. - magyarázta Zayn. Ez mind szép és jó, de én még soha nem vigyáztam egy kislányra. Hiszen még rámis úgy vigyáznak könyörgöm.
- De én még soha senkire nem vigyáztam... - csóváltam meg a fejem és ránéztem a kezemben ülő szőke hajú kislányra. - Mi lesz ha történik valami?
- Én bízok benned. - állt elém Liam és barátságosan rám mosolygott. Éreztem, hogy fülig elvörösödök ezért elfordítottam a fejem. Ez nem lesz így jó, hogy mostantól mindig elvörösödök mikor hozzám szól. Így hamar rá fog jönni, hogy mit érzek iránta. - Ha most segítesz holnap egész nap körbe járjuk a várost.
- Benne vagyok. - vágtam rá rögtön gondolkodás nélkül. Egy egész nap kettesben Liammel New Yorkba...csábító ajánlat.
- Imádlak. - vigyorodott el majd hirtelen egy puszit nyomott az arcomra amitől én megszédültem. Másodpercekig fel sem tudtam fogni, hogy mi történt. Azt hiszem mostantól többet fogok vigyázni Luxra.

- Valamiről esetleg tudnunk kéne? - kérdezte kíváncsian Niall és gyanakodva végig mért minket. Gondolom a puszira célzott.
- Gyerek vagy Te még ehhez. - mondta vigyorogva Liam, majd szerencsére pont akkor jött Paul és közölte velük, hogy indulnak.
Végül pedig kettesben maradtam Luxal. Még szerencs, hogy csöndes kislány és sokáig egy helyben tud maradni. Szóval nem volt sok gondom. Csak elé ültöttem a TV-nek majd mind a ketten a gálát néztük. Igaz így nem volt ugyan az mint élőben, de legalább láthattuk a srácokat. Szuperek voltak pont úgy mint a próbán is. Kár, hogy nem lehetek velük ott. Mikor észre vettem, hogy Lux elaludt mellettem gondoltam lefektetem az egyik srác szobájába. A legelső ajtóba rögtön benyitottam és letettem az ágyra. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy ki szobája volt ugyanis még csak néhány napja vagyunk itt és én általában az én szobámba vagyok.
Éjfél is elmúlhatott már mikor a srácok és Lou megérkezett. Csak Lou és Liam marad mellettem a többiek rögtön a szobájukat vették irányba.
- Lux? - kérdezte Lou én pedig intettem a fejjemmel mire mind a ketten követtek és benyitottam a szobába ahol a kislány békésen aludt. Annyira aranyos volt. - Ez mind szép és jó, de most , hogy viszem át hozzánk. Hisz mégsem maradhat Liam ágyában. - a szemeim kipattantak és ránéztem a mellettem álló srácra aki mosolyogva nézte az alvó lányt. Persze ezt megint jól megcsináltam.
- Miattam nem kell felkelteni. Nyugodtan aludj itt vele. Majd én elalszok a kanapén. - mondta csendesen, Lou pedig hálásan ránézett Liam pedig mosolyogva kiment a szobájából. Én is követtem majd mikor becsuktam az ajtót elkaptam a karját, hogy álljon meg.
- Az én hibám, hogy most nincs hol aludnod, szóval nyugodtan alhatsz nálam. - hadartam el egy szuszra. Miért vagyok ennyire zavarban Tőle?
- Komoly? - csillantak fel a szemei mire én határozottan bólintottam egyet.
- Igen. - bólinottam mosolyogva majd mind a ketten elindultunk a szobámba. Liam zavartan megállt a szoba közepén és látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon. - Mi az? Aludtál már velem egy ágyban.
- Igen, de akkor össze voltunk bilincselve.
- Vedd úgy, hogy most is. - vontam vállat egyszerűen. - Hisztit csapok ha nem fekszel bele az ágyba. - vettem komolyra a hangomat.
- Hát jó. - egyezett végül bele én pedig boldogan másztam be mellé az ágyba...

10

Mivel ma nagyon jó kedvem van ezért úgy gondoltam h rakok fel frisst :D Egyébként totál túl vagyok pörögve talán azért mert kijött a srácok új klippje és nekem egész nap az jár a fejembe xD nagyoon nagy. Szóóóval remélem komiztok, hogy minél hamarabb tudjam feltenni a frisst...

CODYLIA MITCHELL

Őszintén megmondva soha nem hittem volna el azt, hogy egyszer még Liamet emberszámba fogom venni valaha is. Több mint egy hónapja itt vagyok Londonba és most, hogy így vissza gondolok nem is annyira rossz itt. Sőt itt végre önmagam tudok lenni és nem kell bunkónak és felgmának lennem ahhoz, hogy valaki észre vegyen. Mindenki úgy fogad el amilyen vagyok és ha valami hülyeséget akarnék csinálni megállítanak.
Talán ha lehet azt mondani már évek óta nem voltam ilyen boldog mint most. Még mindig nem tudom felfogni, hogy megyek Amerikába egy egész hétre. Örök életemben a terveim között volt, hogy egyszer eljussak New Yorkba, de eddig soha nem sikerült.
Amikor gyerek voltam apa megígérte, hogyha betöltöm a tizenhatot elmegyünk ketten és felfedezzük az egész várost. Ugyanis mind ketten nagyon imádtuk Amerikát és élvezettel néztük a filmeket amik ott játszódtak. De aztán a szüleim elváltak és apát elveszítettem úgy ahogy a normális életemet is. Aztán mikor betöltöttem a tizenhatot apa még csak fel sem hívott sőt szerintem azt is elfelejtette, hogy szülinapom van. Ilyen az élete...nekem ez jutott és bele törődtem.
De most ez mind megváltozott. Nincs Luke és Jai akik azt hiszik, hogy mindent el lehet intézni ha jól beszívunk mert akkor elfeledkezünk mindenről. Ebben igazat adok nekik, de a problémák nem oldódnak meg. A fájdalmom ugyan úgy megmarad.
És ehhez, hogy rájöjjek elég volt megismernem Liamet és a többieket. De legfőbb Liam volt az aki felnyitotta a szemem. Neki nem fogom soha bevallani, de igaza van mindenben. Fiatal vagyok még a drogokhoz és a többi mocskos dologhoz. Akár, hogy is nem akarom bevallani önmagamnak, de kezd nagyon a szívemhez nőni. Tudom fura ezt pont az én számból hallani, de nagyon különösen érzek iránta.

///

Reggel arra keltem fel, hogy valaki nyakon önt egy pohár hideg vízzel. Mint akit megcsíptek úgy ugortam fel és töröltem le az arcomról a vizet majd villogó tekintettel kerestem a tettest. Meg sem lepődtem rajta, hogy Liam vigyorogva áll az ágyam mellett a kezében pedig egy poharat tartott.
- Ezt meg...- képtelen voltam felfogni, hogy a csöndes és kedves srác ilyen dologhoz folyamodott. Talán túl sokat volt velem.
- Mondtam, hogy egyszer csúnyán vissza kapod. - vont vállat egyszerűen vigyorogva majd a hatalmas utazótáskájához sétált és bele helyezte a fogmosópoharát. Szemeim rögtön kipattantak és már el is feledkeztem a bosszúról. Hisz ma indulunk New Yorkba! - Egyébként siess mert már mindenki kész van és az autó fél óra múlva itt van.
- Miért nem keltettél fel előbb? - vontam kérdőre rosszállóan mikor az összes kezem ügyébe kerülő ruhár a bőröndömbe hánytam. Talán legközelebb ha kirándulni megyek jobb lesz ha egy nappal előbb össze pakolok. Jó, de mentségemre legyen, hogy elég sok minden történt velem az elmúlt napokban. Először is ott van az, hogy megtudtam azt, hogy mehetek velük New Yorkba egy hétre és, hogy őszinte legyek azt hittem, hogy átverés az egész. Tévedtem.
Aztán állandóan ott motoszkált a fejembe a stúdióban történt incidens amikor Liam utánam futott és megcsókolt. Vagyis őszintén megmondva nem tudom minek lehet azt nevezni ha pár másodpercre a szádra tapassza a száját aztán pedig nem mond semmit. Egyezünk meg abban, hogy csak szájrapuszi volt. Amit én nagyon élveztem.
- Mert nem volt szívem. - válaszolta és kerülte a pillantásomat majd bőröndjei kíséretében kiment a szobából. Megcsóváltam a fejem és mosollyal az arcomon indultam be a fürdőbe felöltözködni.
Mikor kész lettem nagy erőfeszítések közepette lecipeltem a földszinte a bőröndjeimet és rögtön megpillantottam a konyhában a srácokat. Eszükben sem volt segíteni nekem pedig látták, hogy szenvedek.
- Még szerencse, hogy ennyi úriember vesz körül. - mondtam rosszállóan mikor mérgesen levágtam a földre a cuccaimat. De egyiküket sem érdekelt a mondanivalóm ugyanis közel voltak ahhoz, hogy elaludjanak. Ránéztem az órára ami pontosan hat órát mutatott. Akkor már értem, hogy miért van ilyen másnapos formájuk. Gyűlölnek korán kelni és ilyenkor jobb tőlük távol maradni. Ötük közül Liam volt a legjobb formában.
Leültem közéjük és csak bámultam azt ahogy majdnem elalszanak. Vicces fejük volt és minden erőmre szükségem volt, hogy ne röhögjem őket pofán. Niall a zabpelyhét kevergette közben pedig csukódtak a szemei. És mikor a szájába akarta tenni a kanalat az orrába nyomta, de még arra sem eszmélt fel. Egy hangos puffanás, Harry feje pedig az asztalon kötött ki és rá pár másodpercre Louis a vállán pihentette a fejét közben halkan hortyogott.
- Lusta banda. - csóválta a fejét Liam ahogy végi mérte Harry és Louis párost akik a jelek szerint tényleg mélyen elaludtak.
Kintről hangos dudaszó hallatszott mire Zayn lefordult a székről a többieknek pedig egyesével pattantak ki a szemeik.
- Indulunk! - kiáltotta el magát vidáman Liam és mindenki a bőröndje után nyúlt. Csak Zayn ült még mindig a földön és próbálta felfogni a helyzetet. Megsajnáltam és oda nyújtottam neki a kezem, hogy felhúzzam. Hálásan fogadta el majd mikor felegyenesedett rögtön elkezdte a haját igazgatni.
- Nekem szükségem van a szépítő alvásra. - mondta felháborodva mikor elindultunk a többiek felé az autóhoz. - Ráadásul ma még arra sem volt időm, hogy megnézzem magam egy tükörben.
- Úristen most mi lesz? - kapta szája elé a kezét Louis. - Akkor ezek szerint Te nem hallottál arról, hogy ma senkit nem engednek be az országba akinek bénán áll a sérója. - Zayn lányosan felsikított és kis híján kiugrott a menő autóból.
- Komolyan ilyen bénán áll a hajam? Azonnal álljunk meg. Látnom kell magam egy tükörben. - pánikolt be, Louis pedig nem tudta hogyan tartsa vissza a röhögését. Most komolyan honnan jut neki ilyen hülyeséget mondani neki? Hisz tudja nagyon jól, hogy Zayn imádja ha tökéletes néz ki.
- Igen, ugyan olyan béna mint minden egyes nap. - mondta Louis és kényelmesen hátra dőlt az ülésen, mire Zayn felől egy morgást lehetett hallani. Viszont látszott rajta, hogy megnyugodott. Rosszabb mint egy piperkőc lány.
- Csak szálljunk ki ebből az autóból. - fenyegette meg Zayn, Louis pedig ásított egyet unottan. - Esküszöm a répáidnak annyi!
- Ne! Csak a répácskáimat ne. - pánikolt be Louis és a hátizsákját a mellkasához szorította mint amit soha nem akar elengedni. Már cseppet sem volt álmos sőt nagyon is ébren volt és le sem vette a szemeit Zaynről.
- Éhes vagyok. - szólalt meg Niall is mire én a szemeit forgattam. Ezt nem hiszem el, még csak a reptérre sem érkeztünk meg.
- Esetleg még valakinek valami problámája? - kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.
- Álmos vagyok és büdös Louis lába. - mondta egyszerűen Harry, Liam pedig megsemmisülten homlon csapta magát.
- Mi bajod van a lábszagommal? - kérdezte felháborodva Louis és pont azon volt, hogy megszagolja a lábát. Ezt mikor Harry észre vette rögtön lehúzta az ablakot és a fél fejét kirakta rajta.
- Azonnal tedd vissza a cipődbe mert kisül a szemem. - legyeztem a kezem az orrom előtt, de Louist nem nagyon érdekelte a sértegetésem. Sőt büszkén kihúzta magát és elkezdte simogatni a lábfejét.
Őszintén megmondva boldogan szálltam ki a reptér előtt. És ha még bele gondolok, hogy az igazi út még csak most kezdődik. Bőröndjeinekt magunk után húzva indultunk el a csarnokba, de így is percenként meg kellett állnunk mert szinte mindenki felismerte őket és fényképetek akartak velük. Persze ők mosolyogva álltak meg a rajongóikkal és boldogan kezdtek el beszélgetni velük. Szinte már azt hittem, hogy el fogjuk késni a gépet mikor befutott Paul, de nem maga volt.
- Ahogy látom épségben ide értetek. - nézett végig az öt srácon akik csak kihúzták magukat. Szóval akkor náluk ez az egész már megszokás. Én bele őrülnék ha mindig a hisztijeiket kéne hallgatnom.
- Niall már megint leetted magad? - lépett elő egy szőke hajú nő Paul mögül a kezében pedig aranyos pöttöm kislányt tartott aki mikor meglátta Harryt rögtön nyújtózkodott, hogy a göndöke vegye el az anyjától.
- Korán van még. - mondta felháborodva Niall és sértődötten felhúzta az orrát.
- Cody Te még nem ismered. - nézett Liam majd a nő mosolyogva felém fordult. Kedves és barátságos arca volt. - Ő a stylistunk és ha hosszab időre megyünk koncertezni akkor velünk jön.
- Szia Lou Teasdale vagyok. - nyújtotta mosolyogva a kezét. - Ő pedig a lányom Lux. - mutatott a kislányra aki már Harry karján ült. - Ó és nyugi tudom, hogy Te kivagy. A srácok már beszéltek rólad és tudom, hogy Liam a bébiszittered viszont elég rosszul csinálja.
- Nem annyira. Még bele kell jönnie. - kuncogtam fel és ránéztem Liamre aki sértődött arcot vágott. Mondjuk nem tudom miért, hisz csak az igazat mondtam. Pocskék bébiszitter és ezt még Ő is tudja. Soha nem bíznám rá a gyerekemet.
///

Miközben vártuk a gépet a srácok elvoltak Luxal. Tényleg nagyon szerethetni való kislány.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy megyek New Yorkba. - mondtam vigyorogva miközben azt néztem ahogy Liam Luxot tanítja járni. - Köszi srácok, rettentő hálás vagyok. -fordultam a négy srác felé.
- Ne nekünk köszönd. Nekünk ehhez az egészhez semmi közünk. - emelte fel a fejét Harry a telefonjáról én pedig meghökkentem. Nem értettem, hogy mit akar ebből az egészből kihozni.
- Mi van? Hisz ti mondtátok azt, hogy veletek jöhetek.
- Tévedésben élsz, ugyanis Liam volt az aki mindenáron azt akarta, hogy velünk gyere. - vette át a szót Niall és egy jó nagyot harapott a szendvicséből.
Csodálkozva dőltem a szék támlájának és csak néztem Liamet miközben boldogan sétáltassa Luxot. Soha nem hittem volna, hogy pont Ő lesz az aki majd azt fogja akarni, hogy velük jöhessek. Azt hittem, hogy utálja azt, hogy vigyáznia kell rám. Hisz normális ember örülne neki, hogy egy hétre leléphet tőlem. De akkor Ő miért csinálta ezt? Hisz még csak jóban sem vagyunk.
- Nehogy azt hidd, hogy mi nem örülünk neki, hogy velünk jöttél. - nézett rám gyorsan Louis. - Sőt jó, hogy itt vagy mert legalább nem fogunk unatkozni.
Hallottam amit mond, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Liamnek köszönhetem azt, hogy most velünk mehetek. Miért nem mondta el vagy kérdezte meg? Napról napra furábban viselkedik amit nem tudok hova tenni. Először ott volt az a szájrapuszi most meg...
- Indulunk. - szólt ránk Paul és egyesével követtük a példáját. Mikor felszálltunk a gépre én gondolkodás nélkül levetettem magam Liam mellé aki meglepődve nézte, hogy ki ül mellé.
- Hát Te? - kérdezte és végig mért.
- Szerintem ideje elbeszélgetnünk. - tértem rögtön a lényegre ugyanis nem szeretem ha valaki titkolózik előttem. Ideje tisztáznunk a helyzetet.
- Jó akkor beszélgessünk. - vont vállat egyszerűen és kényelmesen hátra dőlt az ülésén majd barna szemeit rám meresztette. Én pont bele néztem aminek az lett a következménye, hogy néhány másodpercre azt is elfelejtettem, hogy hogyan hívnak. Neki mindig ilyen szép szemei voltak? Te jó ég min jár az én eszem. Hiszen Ő még csak mindig Liam aki még mindig dögös és aranyos meg kedves...- Hallgatlak.
- Komolyan a Te ötleted volt az, hogy jöhessek veletek?- vettem kérdőre mire Ő még pislantani is elfelejtett majd hatalmasat nyelt és halványan elpirult. - Ne tagadd le mert a srácok mindent elmondtak.
- Árulók. - sziszegte a fogai között és még mindig kerülte a pillantásoamt.
- Liam miért akartad, hogy jöjjek veletek?
- Nem tudom. - végre rám nézett és éreztem, hogy az arcomat fürkészi. - Tudtam, hogy egyszer nem mehettél el az osztályoddal Amerikába ezért gondoltam, hogy biztos örülnél neki. Meg aztán azt mondtad, hogy nem bízok benned, pedig igen csak nem akarom azt, hogy tönkre tedd az életedet. - sütötte le ismét a szemeit én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomtam az arcára, mire Ő csodálkozva tette oda a kezét ahol a szám az arcához ért.
- Köszönöm. - suttogtam majd én is kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, de éreztem, hogy még mindig csodálkozva néz...

9

Sziasztok. Hát eléggé megcsappantak mostanában a komik száma :/ Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy miért? Nincs időtök a suli miatt amit megértek, vagy pedig azért mert nem tudok hozni naponta frisst, vagy esetleg meguntátok már az írásaimat. Érdekelne ugyanis ha így állunk akkor befejezem ezt az egészet. Egyébként a másik blogomon is van friss rész....
LIAM PAYNE


Így vissza gondolva nem is volt annyira rossz összebilincselve lenni Codyval. Jó a homlokom még mindig fáj az éjszakai incidens miatt, de a dedikálás kárpótolt mindent. Fel sem tudom fogni honnan jutott az-az eszébe, hogy Ő lett a One Direction új dobosa. Legalább mégha tudna dobolni, de őszintén megmondva nem úgy néz ki. De nem lényeg mivel a lány elhitte neki és még csak észre sem vették, hogy az asztal alatt a kezünk össze van bilincselve. Egyébként nem haragudtam rá csak hát muszáj tartanom magam a szerepemhez. Vagyis ahhoz, hogy még mindig én vagyok a banda főnöke, és most Ő is a bandához tartozik szóval azt kell neki csinálnia amit én mondok.
Csak az a baj, hogy Codyt ezt valahogy nem érdekli. Számára olyan vagyok mint a többi srác akivel hülyéskedni lehet. És ami a legnagyobb baj, hogy lassan énis engedek a kísértésnek. Régen biztos, hogy én lettem volna az első aki kimegy a játéküzletből mielőtt kezdődhetett volna buli. És most mit csináltam? Boldogan lövöldöztem Codyra és a többiekre majd csak akkor hagytam abba mikor eljött értünk Paul és jól megmosta a fejünket.
Amilyen szerencsénk volt persze másnap tele volt velünk az összes újság és az összes internetes oldal. De nem érdekel, én akkor is élveztem és nem bánom, hogy néha ellazulunk egy kicsit. Jobban mondva most kezdjük egy kicsit túlzásba vinni mivel Cody mondata állandóan a fülembe cseng  : Csak egyszer élünk, de akkor nagyon!
Van benne valami még akkor is ha nem akarom bevallani magamnak. Ez a lány az élet olyan oldalát mutatta meg nekem amire eddig én még csak rá sem mertem volna gondolni. Hülyén hangzik pont az én számból, de kezdem nagyon megkedvelni. És nem csak barátilag hanem sokkal komolyabban.

///

- Ahogy látom nagyon összehangolódtatok Codyliával. - kora reggel volt és még az egész ház aludt, de én mégsem tudtam mivel szomjas voltam és pont anyámba ütköztem. Mostanában eléggé ferde szemmel néz rám. Azt hiszem nem nagyon jön be neki Cody viselkedése. Ő inkább a csöndes, visszahúzódó lányokat szereti akik örömmel segítenek neki főzni meg vásárolni. Hát igen, Cody nem ilyen. Előbb gyújtsa fel a konyhát mint, hogy főzzön valamit.
- Könyörgöm mégegyszer ne hívd így mert lecsap egy serpenyővel. - mondtam keményen mivel ismerem már annyira Codyt, hogy képes akár mit csinálni ha meghallja azt, hogy valaki az egész nevén szóllítsa. - Egyébként nem értem mire célzol. - tértem vissza az eredeti témához.
- Észrevettem, hogy örömmel kísérgeted Őt akárhová és olyankor mind kettőtöknek fülig ér a szája. - mondta rosszállóan, mire az én torkomon megakadt a narancslé. Itt valamit Ő nagyon félre értelmez. Jó azt bevallom, hogy számomra Cody nem közömbös, de szerintem fordítva ez nem így van. Számára én még mindig csak a bébiszittere vagyok akit az őrületbe akar kergetni.
- Álljon meg a menet! Véletlenül nem Te kértél meg arra pontosan egy hónapja, hogy vigyázzak rá? - kérdeztem felháborodva és újra lejátszódott előttem az a beszélgetés mikor bejelentette, hogy ide jön egy gyerek akire vigyáznom kéne. Szinte könyörgött, hogy segítsek rajta és cserébe szeptemberbe vissza mehetek a villába. Akkor még csak az miatt csináltam ezt az egészet, de őszintén megmondva most már élvezem és örülök, hogy hagytam magam lefizetni.
- Igen, de akkor még nem tudtam, hogy milyen. - válaszolta szúrósan és elkezdte hevesen kevergetni a kávéját.
- Na és milyen? - húztam fel az egyik szemöldökömet majd a szék támlájának dőltem és összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Erre most kíváncsi vagyok.
- Ravasz, és élvezettel nézi ha valakiből boldondot tud csinálni ráadásul még pimasz is...Liam vigyázz vele. Cseppet sem tetszik nekem. Ki tudja milyen sötét titkai vannak még. - rázta ki a hideg én pedig magamban jót mosolyogtam. Na igen Ő nem tud róla semmit, de én igen. Eszméletlen azért, hogy a saját anyám milyen kétszinű tud lenni. A legjobb barátnőjének a gyerekéről beszél. Én soha nem lennék képes ilyet mondani a srácok gyerekérőr-már ha egyszer lesz nekik.
- Te nem ismered és csak azt mondod amint Linda mondott a telefonba a lányáról. De én már nagyon is ismerem és elég sok mindent tudok róla. - mondtam kicsit sem kedvesen majd úgy döntöttem, hogy ennek a beszélgetésnek most van vége. Nem érdekel, hogy mit gondol anya. Én megbízok Codyban és tudom, hogy tud normális is lenni és kedves is, csak időre van még szüksége ahhoz, hogy rendesen kibontakozzon.

///

- Minek kell nekem is veletek jönnöm? - kérdezte bunkón Cody mikor a stúdió előtt voltunk. Ugyanis holnap után indulunk Amerikába ahol egy hatalmas koncertet fogunk csinálni és most arra kell próbálnunk. A nyár elején még alig vártam, hogy indulhassunk az államokba, de most már nincs nagy kedvem. Egyébként mondtam már, hogy Codyt is magammal akarom vinni. Hisz egy hétre mégsem hagyhatom magára anyámmal. Már csak a srácokkal kell megbeszélnem, de szerintem Ők úgyis örömmel mennek bele. - Semmi kedvem nincs itt ülni és nézni ahogyan a színpadon ugráltok össze-vissza.
- Tudod azt éneklésnek nevezik. - csóválta meg a fejét rosszállóan Harry. - Egyébként rengeteg ember cserélne veled helyet csak azért, hogy egyszer végig nézhessen egy One Direction próbát.
- Leszarom! - mondta unottan Cody. Mindig ilyen amikor valamit nem akar és őszintén megmondva ilyenkor nagyon félelmetes tud lenni és jobban oda kell rá figyelni.
- Srácok beszélnünk kell. - jött felénk Paul majd benyomott egy szobába így Cody maga maradt a folyosón. Egyesével követtük majd érdeklődve felé fordultunk. - Holnapután repültök New Yorkba szóval ez az utolsó próbátok ugyanis holnap szabadnapotok van. Szóval ma hozzátok ki magatokból a legjobbat. - csapta össze a kezét én pedig úgy döntettem, hogy most jött el az ideje , hogy megbeszéljem velük a dolgokat.
- Ízé én...én arra gondoltam, hogy mi lenne akkor ha Cody is velünk jönne. - túrtam bele a hajamba és reménykedve barátaimra néztem akik sejtelmesen vigyorogtak, Paul pedig az állát vakargatta. - Esküszöm nem lesz vele semmi baj, majd én vigyázok rá.
- Ha a mai próba alatt nem fog semmi bajt csinálni jöhet. - mondta végül komoran Paul én meg csak nyeltem egy nagyot.
- Miféle bajt? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Louis. A számból vette ki a szót. Codynál nem lehet tudni mi az igen nagy baj.
- Hallottam róla, hogy élvezzettel szökik el, vagy kezd el lövöldözni játékpiszolyokkal...
- A szökések azok miattam voltak mert nem figyeltem rá eléggé...- szóltam közbe.
- A játékboltos lövöldözésbe pedig mi is benne voltunk. - vette át a szót Zayn.
- Majd meglássuk, hogy hogyan fog viselkedni ma. - zárta le a témát Paul majd kitessékelt minket a színpadra. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor megláttam, hogy Cody az egyik ajtónál áll és még morcosabb mint eddig volt. Úgy döntöttem, hogy majd négyszemközt újságolom el neki a jó hírt. Viszont jobb ha most megkérem arra, hogy maradjon a fenekén és ne csináljon semmit.
- Öhm Cody ülj le ide a színpad elé és ne nyúlj semmihez, sőt tudod mit csak simán ülj és nézz minket. - nyomtam le az egyik székre pontosan a színpad elé, hogy a szemünk előtt legyen állandóan.
- De engem nem érdekel. - sziszegte a fogai között mérgesen és próbált ellökni maga elől, de én nem hagytam magam. - El akarok innen menni. Megígértétek, hogy elmegyünk moziba. Vagy tőlem akár hova elvihettek csak itt ne kelljen maradnom.
- Hidd el élvezni fogod, csak várd ki a végét. - szólt le a színpadról Niall. Azt kétlem, hisz csak rá kell nézni és még az ember élet kedve is elmegy.
- Csak maradj veszteg és minden rendben lesz. - kacsintottam egyet Codyra majd küldtem felé egy barátságos mosolyt és én is felmentem a színpadra majd elfoglaltam a helyem. Néhány másodperc múlva pedig felcsendült a Na Na Na dallama. Elkezdtem énekelni és szokás szerint becsuktam a szemem ugyanis ilyenkor tisztára át tudom adni magam a zenének. Imádok énekelni ez az életem és el sem tudnám kézelni ha nem énekelhetnék.
Sorra következtek a dalok és láttam, hogy Cody minél többet fészkelődik a helyén. Még a hülyének is feltűnne, hogy valamiben töri a buksiját ami rám nézve nem jó. Veszteg kell maradnia mert akkor Paul nem engedi el velünk.
Épp a One Thinget énekeltük mikor hirtelen felpattant és elkezdett rohanni a kijárat felé. Remek megint meg akar szökni. Még szerencse, hogy kijárat elég messze volt.

- Utána!- kiáltotta el magát Louis, de én addigra már jóval előttük voltam és simán el tudtam kapni a karját és újra vissza fordítottam a színpad felé.
- Eressz el! - próbálta kihúzni kezét a szorításomból, de én nem hagytam magam. - El akarok innen menni. Egy órája már ezt hallgatom és nem bírom. Kicsit sem élvezetes.
- Már pedig maradsz. - sziszegtem a fogaim között és újra lenyomtam a székre. Küldött felém egy gyilkos pillantást, de nem nagyon tudott zavarni. Már pedig akkor is jön velünk Amerikába még ha nem is tud róla. - Akár mit fogsz csinálni úgysem jársz már túl az agyamon. Ahhoz már túl jól ismerlek!
- Te csak azt hiszed. - öltötte ki rám a nyelvét majd durcásan összekulcsolta kezeit a melle alatt. Vigyorogva vállat vontam és újra vissza mentem a színpadra.
Mondanom se kell, hogy ezek után percenként próbált elszökni előlünk, de szerencsére valamelyikőnk mindig elkapta és vissza ültette Őt a helyére.
- Én ebbe fogok bele rokkanni. - mondta végül Harry mikor kis híján elmenekült előlünk Cody.
- Végem van. - Niall a színpadon terült szét úgy mint egy pacsira közben pedig hatalmasokat sóhajtott. -Éhes vagyok!
- Nem érzem a lábaimat. Öreg vagyok én már a bébiszitterkedésre. - mondta megsemmiskülten Louis. Lopva Codyra néztem aki nem úgy nézett ki mint aki el van fáradva.
- Már csak a Live While We're Young van. Talán addig kibírja. - szólalt meg biztatóan Zayn. Na ezt kétlem.
Újra elfoglaltuk a helyünket a színpadon és kifulladva kezdtünk el énekelni. Még csak a refrénnél sem jártunk amikor Codynak hűlt helye lett. Ijedten pilogtam körbe mikor a vészkijáratnál megpillantottam és már az ajtót nyitotta ki. Gondolkodás nélkül dobtam el a kezemből a mikrofont és kezdtem el rohanni felé, közben pedig imádkoztam nehogy bele ütközzön Paulba. Rohantam mint egy őrült és megláttam ahogy a bejárati ajtónál van már. Szerencsére nem pillantott hátra ezért feltűnés nélkül a karja után kaptam és fordítottam felém és küldtem felé egy ravasz vigyort.
- Nem viszel engem oda vissza...- kezdett el hisztizni én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve számat a szájára tapasztottam. Igazából nem csóknak szántam hanem csak azért csináltam, hogy fogja be a száját. De azért jó volt. - Utálom a mentol szagát. - mondta undorodva mikor elhúzódtam tőle és láttam, hogy teljesen meg van lepődve, de nem tudott érdekelni.
- Valahogy nem tud érdekelni. - vontam vállat egyszerűen majd mielőtt bármit szólhatott volna a vállamra kaptam és úgy vittem vissza a srácokhoz. Cody egész végig a hátamat ütögette és sikítozott.
- Nagy vagy Liam. - ütögette meg Niall a hátamat mikor letettem a székre és mind az öten Cody fölé tornyosultunk.
- Ez emberrablás. - emelte fel a hangját Cody és gyilkos pillantásokkal illetett.
- Őszintén megmondva amilyen erőseket ütöttél a hátamra meggondolnám, hogy mégegyszer elraboljalak ráadásul még idegesítő is vagy. - mondtam és nyújtózkodtam egyet ugyanis tényleg fájt a hátam, de megérte.
- Ti pedig érthetetlenek vagytok legfőbb Te Liam...mit nem tudsz azon felfogni, hogy nem akarok itt lenni? - nézett rám felháborodva én pedig csak kifújtam a levegőt. Az ember jót akar neki erre fő még Ő van megsértődve. Most komolya érdemes neki jót csinálni?
- Te igen beteg. Liam csak azért akarja, hogy fékezd magad, hogy jöhess el velünk holnapután Amerikába. - vágta rá mérgesen Louis, Cody szája pedig tátva maradt. Én azért egy kicsit kedvesebben fogalmaztam volna.
- Tessék? - kerekedett el Cody szeme. - Én is mehetek veletek Amerikába?
- Paul bele ment de csak úgy ha ma nem csinálsz bajt. - vette át a szót tovább Zayn, Cody pedig zavartan lesütötte a szemét.
- Akkor megint elszúrtam. - húzta el a száját és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, de erre a kijelentésére Harry büszkén kihúzta magát.
- Nem egészen ugyanis még mindig tart a próba és itt van ez is. - és azzal a háta mögül elő vette egy kötelet majd Louisnak és Niallnek egyszerre csillant fel a szeme.
- Na ne, nem kötözhetitek meg. - csóváltam hevesen a fejem, de egyszerűen csak leintettek majd a másik pillanatban össze kötötték Cody lábait és kezeit is majd végül Zayn beragasztotta a száját. Szegény lány még csak mozdulni sem tudott pedig az egész arca tiszta vörös volt az erőlködésben.
Végül aztán az utolsó dalt nyugodtan el tudtuk énekelni és Cody is veszteg maradt. Igaz meg volt kötözve, de legalább Paul szó nélkül bele ment, hogy jöhessen velünk Amerikába...

8

Sziasztok! Igen újra itt vagyok és itt a friss rész is...sajnálom h mostanában nincsenek naponta friss részek, de elég keményen elkezdtem mostanában tanulni :D de holnap és holnap után is hozok frisst, ráadásul megint tele vagyok ihlettel és a cseréket is kirakom :P komizniiii

CODYLIA MITCHELL

Mégis mi ütött belém, hogy képes voltam Liamnek az életemről beszélni? Hülye húzás volt ugyanis még csak nem is a barátom. Feleslegesen hízeleg nekem meg azt mondja rám, hogy szerethető vagyok. Tudom jól, hogy csak a bizalmamba akar férkőzni. Vagy ami még rosszabb el akarja csavarni a fejemet és azt akartja, hogy szeressek bele. Na persze aztán meg majd szépen lapátra tesz mivel rájön arra, hogy én nem vagyok jó neki mivel Ő világsztár.
Csak egy gond van. Még pedig az, hogy napról-napra jobban kedvelem meg. Annyira el tudja hitetni velem, hogy normális és, hogy nem akar rosszat. Egyébként most hálásnak kellene lennem neki mivel nem szólt senkinek a drogról. Pedig azt hittem, hogy szól Karennak és rögtön haza küldenek majd és anyám szépen betesz egy javítóintézetbe. De tévedtem mivel senkinek nem szólt hanem inkább segíteni próbált.

///

Reggel a telefonom csörgése keltett fel. Rögtön nyúltam volna érte, de valami megakadályozott. Mégpedig Liam keze. Teljesen kiment a fejemből, hogy még mindig össze vagyunk bilincselve. De most nem is a bilincsel volt a gond ugyanis a másik keze pont a derekamon pihent és úgy szorított magához.
Egy gonosz vigyor terült szét az arcomon majd minden erőmet össze szedtem és egy erős mozdulattal leböktem Őt az ágyról. Majd vigyorogva az ágy szélére másztam és kiöltöttem rá a nyelvem Ő pedig bosszúsan felmutatta a középső újját.
Nem nagyon foglalkoztam vele ugyanis a telefonom még mindig csörgött ezért úgy gondoltam, hogy ideje felvenni.
- A frászt hoztad rám. Már azt hittem, hogy kicsináltak. - szólt bele Luke mérgesen én pedig vissza másztam az ágyra és lefeküdtem és éreztem ahogy Liam is vissza mászik és gonoszul méreget.
- Nyugi még élek. - mosolyodtam el.
- Azt vettem észre. És, hogy állsz a terveddel? Kicsináltad már őket idegileg?- kérdezte én pedig lopva Liamre néztem. Barna szemeivel az arcomat fürkészte és egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Őszintén megmondva amit eddig kitaláltam még egyik sem vált be. Túl ravasz és nem olyan könnyű kikészíteni. De én akkor sem adom fel.
- Nehezebb mint hittem. Figyelj ezt nem lehetne máskor megbeszélni? - kérdeztem ugyanis nagyon zavart, hogy Liam az arcomat bámulja.
- Cody már majdnem egy hónapja ott vagy, ha így folytatod a két hónap is meglesz. - mondja Luke szemrehányóan.
- Luke tudom, és rajta vagyok, de egyszerűen nem megy és kész. - és azzal mérgesen kinyomtam őt majd a falat kezdtem el bámulni. Annyira érthetetlen tud lenni. Próbáljon meg Ő a helyemben lenni.
- Mond csak ki ez a Luke? - kérdezi halkan Liam én pedig sóhajtok egyet.
- Luke és Jai ikrek és az egyetlen barátaim. Mellesleg anya utálja őket mivel szerinte miattuk lettem ilyen. - meséltem szűkszavúan. Nem nagyon szeretek a magánéletemről beszélni és, hogy őszinte legyek nem sok mindenkit érdekel, hogy mi van velem.
- Miért? - kérdezősködik távább.
- 12 éves voltam mikor anyáék elváltak apa pedig Spanyolországba költözött és le se szarta, hogy mi van velem. Anya a munkájába temetkezett és agresszív lett. Akár mi történt miden rajtam csattant. Eltiltott mindentől. Kegyetlen szar érzés mikor az egész osztály megy Amerikába csak te nem. Aztán elegem lett. Éjjelente kiszöktem a szobámból úgy, hogy anya nem tudott róla. Így ismerkedtem meg Lukkal és Jaiel. Elkezdtem cigizni meg bulizni majd jött a fű és a lógás...a többiről pedig már tudsz. - fejeztem be és kerültem a pillantását. Fura, hogy ezt mind pont Liamnek mondtam el akivel még csak barátok sem vagyunk.
- Sajnálom. - mondta végül és elhúzza a száját. - De a válás szerintem nem ok arra, hogy elcsezd az életedet. Az én apám is meghalt mégsem lettem egy drogos. Legbelül még mindig fáj és legszívesebben bőgnék, hogy nincs már velem, de tudom, hogy azt akarja boldog legyek.- néz a szemeim közé én szám pedig tátva marad. Én nem is tudtam, hogy meghalt az apukája. Fura volt, hogy eddig még soha nem találkoztam vele, de azt hittem, hogy biztos elválltak vagy dolgozik.
- Én nem tudtam....-kellemetlenül éreztem magam. Ő még jobban szenved mint én. Hisz az én apám él míg az övé nem.
- Honnan tudhattad volna, hisz akár hányszor normálisan akarok veled beszélni, Te ellköksz magatól pedig én semmi rosszat nem akarok. - von vállat egyszerűen majd felül és undorodva ránéz a bilincsre. Tényleg bunkó voltam vele...

///

- Sietnünk kell már így is késésben vagyunk és több száz rajongó van az áruházban. - állít nekünk Zayn mikor mind ketten lemegyünk a konyhába ahol a négy srác idegesen ácsorog. Rémülten torpanok meg és nézek Liamre idegesen.
- Most mi lesz? Nem mehetünk csak úgy oda összebilincselve. - kezdek el aggodalmaskodni. Utálom a sikítozó lányokat akik elájulnak ha meglátják kedvenceiket.
- Pedig úgy néz ki. - von egyszerűen vállat Liam majd elindul a srácok után én pedig kellemetlenül megyek utána és szállok be a hatalmas fekete autóba.
- Niall még mindig nincs meg a kulcs? - fordulok a szőkeség felé aki csak a fejét csóválja. Ezt nem hiszem el. Valamilyen módja csak van, hogy levegyük magunkról ezt a szart.
- Tegnap éjjel még a vécét is megnéztük hátha kijött...-kezdi el mondani Louis mire Liam gyorsban közbe szól...
- Köszi de nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit csináltatok a vécében. - mondta undorodva pont akkor mikor megálltunk egy hatalmas áruház előtt ahol egy csomó rendőr volt és próbálták féken tartani a tömeget.
- Nincsenek is sokan. - néz körül Harry miközben kiszállt az autóból és azt vettem észre, hogy Liam tiszta közel jön hozzám és úgy néz ki mintha fogná a kezem.
- Nem akarom, hogy tele legyen veled az újság mint az új barátnőm. - néz rám sajnálkozva nekem pedig egy kicsit rosszul esnek a szavai. Legszívesebben letagadna ha a barátnője lennék. Jó tudni, hogy nem vagyok az esete. Nyíltan a szemembe megmondja, igazi úriember.
Követem őket miközben elindulnak a székek felé és látom ahogy a rajongók megbámulnak amiért olyan szorosan követem Liamet. Gondolom most jól elszidnak amiért elvettem kedvencüket.
Liam leül az utolsó előtti székre és bök, hogy én is üljek le. Feszengve de leülök és próbálom úgy tartani a kezünket, hogy senki ne vegyen észre semmit. Sorra jönnek a rajongók a srácok pedig barátságosan beszélnek mindenkivel én pedig csak csodálattal nézem őket. Nagyon szeretik a rajongóikat és kedvesek velük. Az órák telnek és ők még mindig mosolyogva osztogassák az aláírásokat. Én tuti nem lennék képes.
- Te ki vagy? - áll az asztal elé egy fiatal lány és rosszállóan néz rám. Liam idegesen pillant rám és látom, hogy azt akarja ne szólaljak meg. - Tudod betegesen közel ülsz Liamhez. - teszi hozzá.
- Nos tudod csak azért mert...mert én vagyok az új dobos. - vágom rá hirtelen mire a többiek is rám néznek. HOgy honnan jött ez az ötlet. Elvileg tudok dobolni és mindig is játszani akartam egy bandában és most csak hirtelen az eszembe jutott. - És muszáj volt őket elkísérnem, hogy szokjam a tömeget meg a hisztit.
- MI?- kérdezte egyszerre az öt srác csodálkozva én pedig sajnálkozva rájuk néztem. De a lány szerintem még ígysem győztem meg.
- És mi van Joshal? - kérdezte összeszűkült szemekkel. Gőzöm sincs, hogy ki az a Josh.
- Öhm...Josh...um..eltörte a....a lábát. - bólintottam keményen.
- Tessék? Mikor?- kérdezte csodálkozva Louis én pedig fejbe csaptam magam. Ezt a hülyét még csak az sem tűnik fel neki, hogy hazudok. - Én erről miért nem tudok? Szegénykémnek majd küldök répát.
- Különös ugyanis pont az előbb írta Twitterre, hogy alig várja, hogy elkezdődjenek a próbák. - ezt nem hiszem el. Ez a csaj rosszabb mint az FBI.
- Mekkora egy köcsögök élnek a Földön. Valaki biztos feltörte neki ugyanis már reggel hívott, hogy mi történt...és...
- A dedikálásnak vége. - szakított félbe Liam és feláll, de rögtön vissza is ült mert rájött, hogy én még mindig ülök. Gyilkos pillantás küldött felém. Azt hiszem most félnem kell.
///

- Tudod Te, hogy mekkora hülyeséget csináltál? - kérdezte mérgesen Liam miközben az autóban ültünk és mentünk haza. A másik négy srác nem szólt semmit. - Még, hogy Te vagy az új dobos. Honnan pattantak ki ekkora debilségeg a fejedből?
- Te mondtad azt, hogy nem akarod azt, hogy azzal legyen tele az újság, hogy én vagyok az új barátnőd. - vágtam vissza mérgesen. - Arról meg már nem tehetek, hogy az a csaj elkezdett kérdezősködni. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy Joshan hívják a dobosotokat.
- Cody azt mindenki tudja. - szólt közbe vigyorogva Harry. - Mindenhova Ő jön velünk. A rajongók ugyan úgy szeretik mint minket.
- Legközelebb majd világosítsatok fel, hogy ki tartozik az ostoba bandátokba. - kulcsoltam össze mérgesen a kezeimet és dőltem hátra az ülésnek.
- Állj! - kiáltotta el magát Niall közben pedig kibámult az esős ablakon. MIndenki értetlenül bámult rá. - Itt vettem a bilincset. - fordult felénk vigyorogva majd rögtön kiszállt az autóból és elkezdett rohanni a játékbolt felé. Legalább valami jó is történik.
Mindenki kiugrott az autóból és követtük a példáját majd bementünk a hatalmas üzletbe. Én még ekkora játékboltam életemben nem jártam. És egészben az volt a legjobb, hogy akár mit ki lehetett próbálni.
Alig telt el pár perc máris rekeült rólunk a bilincs. Felszabadító érzés volt újra szabadon járkálni Liam nélkül.
Míg ők az eladónak magyarázkodtak addig én felmértem a terepet végül pedig megakadt a szemem egy játékpisztolyon. Igaz paintballhoz volt való, de legalább meg volt töltve festékkel. Gondolkodás nélkül elvettem közülük egyet majd szememmel megkerestem Liamet. Ravasz mosoly húzódott a számra és olyan közel mentem hozzá, hogy tökéletesen tudjam eltalálni persze úgy , hogy ne vegyen észre.
Szerencsémre jól elszórakozott az eladónővel szóval feltűnés nélkül tudtam célozni majd néhány másodperc múlva egy piros folt virított a nadrágján. Aztán a hátán majd elkapta a pillantásomat és megindult felém. Én elrohantam és hallottam ahogy közelít felém.
- Hát jó. Ha harc hát legyen harc. - kiáltotta majd pár perc múlva az ő kezében is egy pisztoly virított.
- Úgysem mersz egy lányra lőni. - húztam fel az orrom, de rögtön megbántam ugyanis a fehér toppomon egy kék folt virított. - Ezt vissza kapod Payne. - mondtam és megcéloztam. Mind a ketten elkezdtünk rohangászni és lövöldözni mindenre.
- Ne legyetek már gyerekek. - csóválta a fejét Zayn mire én célba vettem és pont a hajába lőttem. Lányosan felsikított és a hajához kapott. Fekete hajában egy piros csík virított amitől úgy nézett ki mintha egy melírcsíkja lenne. Szerintem illik neki. - A hajam. Ezt minde ketten vissza kapjátok. Tönkre vágtátok a sérom ezért végetek van...
Végül pedig mindegyikőjük kezépen volt egy és egymásra lövöldöztünk. Személy szerint én nagyon élveztem...